A KNX a legrégebbi okosotthon szabvány, több mint 30 éves.
Nagy előnye, hogy nem gyártó specifikus, hanem különböző elektronikai gyártók által létrehozott szabványos rendszer. Így az eszközök teljesen kompatibilisek egymással, emiatt a kapcsolók, vezérlők, szenzorok, modulok tárháza szinte végtelen.
Fontos megemlíteni az osztott intelligenciára épülő kialakítást is. Ez azt jelenti, hogy a fentebb már említett Loxone-al ellentétben itt nincs központi egység, ami a ház automatizálásáért fele, hanem minden okos eszköz saját maga tudja mi a dolga.
Ebből következik, ha a ház egy ezköze mondjuk meghibásodás miatt kiesne a rendszerből, a többi okosotthon eszköz továbbra is működőképes marad.
A KNX egy nyílt szabvány (lásd EN 50090, ISO/IEC 14543) a kereskedelmi és háztartási épületautomatizáláshoz. A KNX eszközök kezelhetik a világítást, a redőnyöket és a zsaluziákat, a HVAC (hűtő, szellőztető és légkondicionáló) rendszereket, a biztonsági rendszereket, az energiagazdálkodást, az audio-videót, a fehérárut, a kijelzőket, a távirányítót stb. A KNX három korábbi szabványból fejlődött ki; a European Home Systems Protocol (EHS), a BatiBUS és az európai telepítési busz (EIB vagy Instabus) szabványokból. Használhat csavart érpárt (fában, vonalban vagy csillag topológiában), tápvonalat, RF vagy IP kapcsolatokat. Ezen a hálózaton az eszközök elosztott alkalmazásokat alkotnak és szoros interakció lehetséges. Ezt szabványosított adatponttípusokkal és objektumokkal, logikai eszközcsatornákat modellezve valósítják meg.
A KNX architektúra koncepcióinak központi elemei az adatpontok (bemenetek, kimenetek, paraméterek és diagnosztikai adatok), amelyek a rendszer folyamat- és vezérlési változóit képviselik. Ezen adatpontok szabványosított tárolói a csoportobjektumok és interfészobjektumok tulajdonságai. A kommunikációs rendszer csökkentett utasításkészletet kínál az adatpontértékek olvasásához és írásához. Az adatpontoknak meg kell felelniük a szabványos adatponttípusoknak, amelyek maguk is funkcionális blokkokba vannak csoportosítva. Ezek a funkcionális blokkok és adatponttípusok alkalmazásmezőkkel kapcsolatosak, de néhányuk általánosan használható (például dátum és idő). Az adatpontokhoz unicast vagy multicast mechanizmusokon keresztül lehet hozzáférni.
A telepítést a hálózati topológia szintjén és az egyes csomópontokon vagy eszközökön kell konfigurálni. Az első szint egy előfeltétel vagy „bootstrap” fázis, az elosztott alkalmazások konfigurálása, azaz az összerendelés és a paraméterezés előtt. A konfigurálás az eszközökön végzett helyi tevékenység (például egy gombnyomás) és a buszon keresztüli aktív hálózatkezelési kommunikáció (peer-to-peer vagy központibb master-slave) kombinációjával érhető el.